A japán intervallumos gyaloglás nekem az egyik legszimpatikusabb mozgásforma lett az utóbbi időben. Pont azért, mert pofonegyszerű, mégis van benne rendszer és ritmus. Nem futás és nem is laza séta, hanem a kettő közötti átmenet: pár perc lendületesebb gyaloglás, aztán pár perc lazább tempó, és ezt ismételgeted. Én magam is csinálom az egyik barátommal minden héten. Bevált. Meg amúgy szeretünk közben beszélgetni is. :) Az egészben azt szeretem, hogy nem kell hozzá csúcstechnika, és nem kell hozzá az a fajta elszántság sem, ami sokakat már az elején elijeszt.

A Sport Walk szervezett egy februári kihívást: minden nap teljesíteni kellett legalább 5 kilométert, futva vagy gyalogolva, és beposztolni a Strava-csoportjukba. Kipróbáltam. Nem volt semmi extra benne – az 5 km most nagyjából ezen a szinten van nálam, egyszerűen lefutottam vagy lesétáltam (kint vagy futópadon), megvolt, beposztoltam. Kész. A kihívásban közel húszan voltunk, és ami igazán meglepő: mindenki teljesítette, aki elkezdte. Egyetlen kiesés sem volt. Ez ritka — és ez egy jó kihívás ismérve.

Ma volt az alagút futás Kőbányán, Budapesten. A mai versenyen be lehetett futni a víztározó „labirintusába”. A lányaim beszéltek rá erre a versenyre. Nagyon menő volt Annával futnom. Sajnos Eszter lebetegedett, így végül ketten futottunk. Szerintem elég jól fel is készültem – bár a felkészülési idő csak 8 hét volt. Nem emeltem magasra a lécet, mert minden hónapban futok 15 km-t, amikor Garmin-kitűzőt lehet kapni, így a 14 km nem volt szokatlan.

A Facebook-csoportunkban minden hétfőn felteszek egy kérdést: „Mi történt a múlt héten? Mit terveztek erre a hétre?” A ma reggeli futásom közben (10 km, volt időm gondolkodni) azon töprengtem, ha 5 évvel ezelőtt tettem volna fel magamnak a szokásos heti kérdést, mit válaszoltam volna rá. Talán ezt: „Szokásos mindennapi futópados séta, 42 perc, 120 körüli pulzussal. Kaja csak állati eredetű, szigorúan max. 1400 kalória, egyszeri étkezés (OMAD). A súlyom folyamatosan csökken, hol kisebb, hol nagyobb lépésekben.

Sajnos a tartós életmódváltás valóban azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket a legkönnyebben adunk fel. De ne mondjunk le róla ilyen könnyen! Először is kell egy jó cél a változáshoz. Egy cél, amiért érdemes változtatni – ez lehet az egészséged, vagy igen, akár a beach body is (ne ítéld el, ha valaki a külsejét szeretné formálni). Az apró lépések mellé a kísérletezést javaslom: 2–3 hétig próbálj ki valamilyen változtatást, egy „apró lépést”, és nézd meg, hogyan sikerül beépítened a mindennapokba.

Belekezdtem egy elég rendszeres futóedzésbe, plusz folytatom a heti háromszori edzőtermi edzéseket (már ha éppen sem én, sem az autó nem vagyunk betegek). Nem megy rosszul, de nem is haladok. Persze két hét még nem a világ, de két hét pont elég, hogy el tudjam dönteni: valamit változtatni kell. Elmélyedtem kicsit a témában, átnéztem a saját adataimat, és megpróbálok belőlük talán másoknak is értékes tartalmat átadni. Fogyás Az én technikám a fogyáshoz nem a sporton keresztül vezetett, mert a napi 42 (!

Ti mire vagytok büszkék 2025-ből? Kezdem én: 2025-ben nem nyírtam ki senkit, és ezzel egy hosszan tartó rossz szériát szakítottam meg. És megtanultam rajzolni. Ezt a képet is én rajzoltam, ni! Most vicces fiú vagyok, mert természetesen magamat nem nyírtam ki idén, és AI-jal tanultam meg rajzolni. Na de a viccet félretéve: amire igazán büszke vagyok, hogy megtanultam kezelni a stresszt. Nem volt könnyű, de priorizálni kellett hozzá az alvást és a mozgást.

Tudjátok, milyen nap van december 21-én, holnap? A téli napforduló, vagyis az év legrövidebb napja. És pont egy szabadnapra, vasárnapra esik. Mit szólnátok egy kis kihíváshoz? Mondjuk nevezzük el Midwinter Marathon Madnessnek. :) Ez egy maratoni séta-kihívás, ahol te magad tervezed meg az útvonalat, és végig te gondoskodsz mindenről. A szabály egyszerű: napkeltével (vagy utána) indulsz, és napnyugtával zárul a kihívás. A teljesítéshez elég bármennyi megtett táv – de hát maraton van a nevében, szóval az igazi cél azért mégis a 42,195 km.

Mindenki ír valamit a karácsony előtti készülődésről, én sem akarok kimaradni a jótanácsokat osztogató mindentudók csapatából. Szóval jönnek a nagybetűs ÜNNEPEK. Először is: nem kötelező ennek örülnöd. Van, aki várja, van, aki nem, és van, akinek ugyanolyan napok ezek, mint az év többi napja. Ha mégis várod, vagy úgy érzed, hogy várnod kell az ünnepeket, akkor hogyan készülj rá? Először is próbálj belelazulni. Nekem ez a legnehezebb, ez a poszt nekem is szól.