Trambulin
Az úgy van, hogy szándékosan nem akarok felnőni. Felesleges vesződség. Helyette inkább megmaradok naivnak és (remélhetőleg mások szerint is) viccesnek. Meg kíváncsinak és kísérletezőnek.
Már egy ideje keringett bennem a gondolat: ha már úgyis ilyen aktív lettem mostanában, ki kellene próbálni a jumpingot. A mini trambulint, vagy reboundert, ki hogy hívja.
Elkezdtem járni Majercsík Beátához Esztergomba jumpingra. Megtetszett, bár nagyon esetlennek éreztem magam. Beust egyébként mindenkinek szívből ajánlom, aki szeretne egy jó, izzasztó jumpingórát szakszerű lenyújtással végigcsinálni.
És végül eldöntöttem, hogy kell nekem is egy. Nem edzeni, hanem csak úgy. Stresszoldásra, szimplán just for fun.
És felnőtthöz mérten is nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy kiválasszam, milyet szeretnék. Európait, jó minőségűt, állíthatót. Így esett a választásom a Trimilin Vario trambulinra. Ez egy állítható keménységű, behajtható lábú trambulin. Pénteken jött meg. Kevés próbálkozás után közepes keménységre állítottam.
Ha esetleg nem veszem fel a telefont, vagy nem válaszolok üzenetekre, akkor trambulinozom. Nem edzek. Csak pattogok. Gyorsan. Fel. Le. Lassan. Vigyorogva. Ütemesen, vagy csak olyan Pompomosan, ahogyan ő is ült az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he, mivel egy szellő hintáztatja az ágat…